Ahoy társasjáték

Mivel nagy rajongója vagyok a Rootnak, és bőven elkényeztetve éreztem magam a kiegészítők szolgáltatta kontenttől, csak legyintettem, amikor a Leder Games kijött az Ahoy-jal. Minek kéne ez nekem? Aztán egy jól sikerült este utáni "fellelkesültségemben" mégis bekerült a játék egy gameshelfes rendelésbe, mondván -meglehetősen naivan-, hogy végre itt egy asszimmetrikus wargame-ecske, ami annyira egyszerű, hogy majd ezt fogja játszani a család a vasárnapi ebéd után. Természetesen nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Az Ahoy-t rövid távon nem mondanám sokkalta hozzáférhetőbbnek, mint a Rootot. Igaz, hogy csak három frakció van, de az első játékok biztosan nem lesznek rövidek, valamint szabályból és asszimmetriából is épp annyi van a játékban, hogy az visszavonhatatlanul megfeküdje a Viticulturetől, Concordiától, meg Azultól elérángatott családtagokat (bizonyítván ítélőképességem helyrerázódását, ezt már szerencsére meg sem próbáltam). Az Ahoy alapvetően tapasztaltabb játékosokat kíván meg, főleg, hogy a Roothoz hasonlóan néhány elem -úgy mint az intenzív table-talk, üsd az elöl levőt dinamika, és adott esetben a másik egységeinek elsüllyesztése, illetve igen gyakori megrongálása- nem éppen finomlelkű társasokora lett ki találva.

Ezeken kívül az Ahoy elég sok mindenben külöbözik a Root-tól. Az alapja egy számomra mindig kellemes kocka lehelyezgetés akcióhelyekre, a rootos frakciók többségét működtető action-economy növelés pedig szinte teljesen hiányzik. A tábla moduláris és elemenként felfedezhető, a harcos frakciók pedig sokkal könnyebben kezelik a nagy távolságokat, mint a rootos frakciók, így az a problémája a 4-nél kevesebb fős Ahoy partiknak biztos nem lesz, mint a 2-3 fős base game Rootnak volt eleinte (más lehet, hogy van, én még csak négy fővel játszottam).
A két direktebb wargame-t játszó frakció és a pick up and delivert játszó csempészek (belőlük kettő is lehet egyszerre játékban) is szórakoztatóak és néhány reviewer véleményével szemben legkevésbé sem két wargames és két eurogémet játszó frakcióról beszélünk. Mind a harcos frakciók, mind a csempészeknek megéri harcolni, különböző okokból kifolyólag (harcosok: csempészek visszafogása, nehogy a titkos pledgeikkel túl sok pontot húzzanak be a végén, csempészek: léphetnek a saját táblájuk mini reward térképén). Szóval összességében ez egy jó játék, és ha nem is tud olyan mélységeket kínálni, mint a szuper moduláris Root, annál kompaktabb és kiszámíthatóbban egyenletes játékélményt kínálhat hosszabb távon jóval kevesebb szabályfüzetbújással.

Kiknek ajánlom?
Akiknek a Root modularitása már túl sok, de szeretnének egy aranyos grafikájú wargamet asszimmetrikus frakciókkal, aminek a tanulási görbéje meredek ugyan, de utána egy kiegyenlített, kompaktabb játékélményt kapnak egy alapvetően egyszerű, de szórakoztató rendeszerrel