Chinatown társasjáték

Hatalmas élmény. Örök darab marad. Egy hátrány. Ugyan azon csapattal már sokkal taktikusabb nehezebb alkudozni. Kicsit kevésbé katartikusabb. Szerencse is néha elronthatja az élményt. Viszont ha megvan mindenkivel a közös érdek nagyon jókat lehet tárgyalni. Vagy rávezetni hogy szerezzen meg hozzá mástól valamit ami nekem kell. Mert ők jobban tudnak másban tárgyalni. Nehéz annak aki ezeket meglátja de közbe hírtelen csak egy dologra fókuszáló emberekkel játszik.

Régóta szemeztem a játékkal, mert ebben (és a Lords of Vegas illetve Intrige játékokban) a majdnem kizárólagos mechanizmus a nettó tárgyalás.
Aki nem ismerné a játékot, annak röviden: tulajdonjogokat szerzel New York Chinatown különböző kis parcelláin, amik lehetőségek adnak arra, hogy annak tulajdonosa ott üzleteket nyisson. Azért nem írom, hogy te nyithatsz ott, mert ez aztán sose elrendelt, hogy amit leraktál tulajdonjelölőt épp nem is adod-e tovább. De nem rohanok előre... Utána a területeden boltokat nyithatsz, amik bevételt termelnek neked. Kevesebbet akkor, mikor még csak a boltok egyes egységei működnek; és majdnem kétszeresét átlag, mikor felépíted teljesen őket. A játékban a hat kör az éveket jelöli 1963-tól, és a lényeg az, hogy 1970-re a felépült teljes illetve részleges boltjaid a legtöbb bevételt adják másokkal szemben. Akkor nyersz. Ilyen egyszerű a játék! Na, a túrót… Írom miért...
Amit nem ad vissza feltétlen a Peti videója, hogy milyen dinamikát generál aztán a sok bolthely, bolttípus és pénz cseréje. Tényleg mindent mindennel elboltolhatsz, és ami a zseniális - minden egyes csere után más alkupozícióba kerülhetsz. Mert ugye a saját színű jelölőidet minél közelebb akarod egymás mellett tudni, továbbá egy üzelttípusból a legtöbbet szeretnéd összegyűjteni. Ezért meg kell ennek érdekében alkudnod másokkal, kölcsönösen előnyös ajánlatok árán.
És itt a lényeg. A játék után senki nem mondta azt, hogy becsapva érezte magát a cserékben, és ha egy-egy bolttal nem is optimálist alkudott ki, a összeségében elégedett volt.
A társasjátékokban az interakciók igen széles skálán mozognak. Az egyik véglet a modern eurókra jellemző elszigeteltség. Ismeritek az Everdellt például. A tablóépítés és munkáslehelyezés mint mechanika szoliter játékot generál (általában) Nem vagy kölcsönhatásban a másikkal. Befoglalsz egy-két akcióhelyet, de ennyi a kapcsolat. Most hogy ez jó, vagy nem számodra, mindenki döntse el maga. Stratégikusabb játékmódot enged ez meg, az biztos. Ez az egyik véglet. A másik meg ennek az ellenkezője a taktikus vonalat erősítő magas interakciók, mint az aukciók, és csúcsként a tárgyalás. Itt nettó interakció van, minden pontod a másik(ak)kal való kapcsolatodtól függ. Egy dolgot itt azonban meg kell jegyeznem. Ezek a játékok azonos habitusú játékosoknál igen nagy élményt adnak, de ha valaki nem érez rá, vagy gáncsoskodik, akkor eltöri a játékot. Szóval ennek kapcsán a nagyon jó és rossz élmény lehetőségét is magukban hordozzák.

A játék szubjektív értékelése 10/10. Ekkora közösségi élményt nekem csak a magas interakciós játékok adnak.

Objektíven értékelve: Ez egy kiemelkedő játék 9,1/10

Mindenki próbálja ki ha maradandó élményre vágyik