Barion Pixel
Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Lacerda legjobbjai | CO2: Second Chance társasjáték bemutató

Lacerda legjobbjai | CO2: Second Chance társasjáték bemutató

Ismerős az az érzés, mikor meglátsz valami nagyon csábító dolgot egy kirakatban, aztán lenézel az árcédulára, majd szomorúan tovább ballagsz?
Vagy amikor a kedvenc zenekarod játszik épp, de te pont leghátul állsz előtted pedig pont egy kosárlabdacsapat cövekelt le? Hallod a számokat, jól is szólnak, de a látvány néhány hónaljon és váll között szűrődik csak át.

Na, én így vagyok Vital Lacerda játékaival. Sokáig csak messziről rajongtam értük, úgy, hogy igazából nem is játszottam velük, egyszerűen a híres/hírhedt nehézség, a kifogástalan külcsín és a prémium minőség megvettek kilóra. De az árazása finoman szólva sem kispolgári. Majd mikor végre kipróbáltam párat, komplexitásuk okán azt éreztem, hogy ez így tényleg nagyon rendben van, de ennyi nem elég az üdvösséghez. Ki kell ismerni, át kell látni a teljes élményhez. Így maradtam a távolról rajongó, aki rak egy fotót a mesterről a szekrénye mélyére pár gyertya és véráldozat közé, hogy éjszakánként az On Mars szabályát visszafele olvasva idézi meg az Eagle-Gryphon szellemét. Most viszont megtört a jég és a polcomon köszönthetem az első (és most már biztosan nem az utolsó) Lacerda játékomat a CO2: Second Chance-t.


Bevezető
Igen, új tagolást alkalmazok a jobb olvashatóságért (és mert ez az írás jóóó hosszú lett). Díjesőt rám! A CO2: Second Chance Lacerda 2012-es CO2 játékának egy teljesen újradizájnolt, átdolgozott változata. Az eredetihez képest, új ikonográfiát, felturbózott komponenseket, új szabályokat, balanszoltabb játékmenetet kapunk. Ráadásul az eddig kizárólag kompetitív játék, kapott egy hangsúlyos kooperatív módot is. Hangsúlyos, ugyanis mielőtt egymásnak esnénk, mindenképp ezt ajánlom kipróbálásra, mert nem csak kivételesen jól sikerült ez a része, de ügyesen kivilágítja a játékmenet minden homályos csücskét is. Ebből pedig akad elég.



Téma
Lacerda híres arról, hogy hiába készít kőkemény eurókat, mégis sikerül kiválóan tematizálni őket. Ez most sincs másképpen. Egy ökológiai katasztrófa fenyegető közelségben van, a megoldást pedig mi emberek nyújthatunk csak. Széndioxidot termelő gyáraink épp elég kárt okoztak már, itt az ideje tiszta energiaforrásokkal helyettesíteni őket. A mi dolgunk pedig az, hogy a világban kellő mennyiségű zöld erőművet húzzunk fel, mielőtt a széndioxid mennyiség el nem éri a kritikus szintet. Ezt nehezítve, ha a 4 évtized (a játék fordulói) alatt valamelyik földrész nem kapja meg az energiaellátását, szívbaj nélkül épít magának szennyező erőművet ennek fedezésére. Ezzel az alapfelállással indulunk és a játékban szinte minden cselekedetünk hű lesz az adott területtel kapcsolatos teendőkhöz. Egy zöld erőmű megépítéséhez elsőnek projektet indítunk, majd infrastruktúrát építünk ki hozzá és csak eztán tudjuk felhúzni magát, az erőművet. Tudósainkat elsőnek kitanítjuk, hogy aztán a témában konferenciát tarthassanak és tudáspontjaikkal szerzett előnyök segítik a hatékonyabb építkezést. Azért ne felejtsük el, a Co2 egy euró játék, az összetett mechanikák között nem fogjuk magunkat vezérigazgatónak képzelni, pár elem ugyanúgy száraz marad, de egyszerűen nem működne más témában.



Külcsín és komponensek
Nem az Eagle-Gryphon a kiadó, de így sincs szégyellnivalója a Co2-nek. A játékelemek remekül festenek, jó őket megfogni. Az egybecsúsztatható fa infrastruktúra és erőműjelzők nagyon jól mutatnak a táblán. A kartonok vastagok a kártyák minősége is remek, Ian O’Toole grafikái pedig nem sokszor okoztak csalódást eddig. A természetvédelem jegyében nejlonzacskókra sem lesz szükségünk, a dobozban található inzert miatt (ami persze műanyag, de most ne szőrszálhasogassunk). A játék nyelvfüggetlenségéből adódóan ikonokkal kommunikál és itt lehetnek nehézségek, de a szabály egyértelműen kitér mindenre. Szerintem egy meccs után ezzel már nem lehet gond. Remek ötletnek tartom a játékostábla mellé tehető akciósegédlet is. Van némi adminisztráció ez a segédlet pedig átláthatóvá és lekövethetőbbé teszi akcióinkat, redukálva a hibázás lehetőségét.

Játékosszám
Szerintem itt sincs gond, minden játékosszámmal jól skáláz a CO2. Mindig ugyanannyi akció áll rendelkezésre megnyerni a játékot és ez a játékosok közt oszlik el. Míg 2 játékosnál 4 forduló, és fordulónként 1-1 kör áll rendelkezésünkre, addig 4 játékosnál csak 2 forduló van, de ugyanúgy 8 akció van cselekedni csak ilyenkor egy játékos a kevesebbszer kerül sorra és nagyobb figyelmet kell fordítani a megbeszélésre. Ezért szerintem ketten jóval nehezebb átlátni, kevesebb szem kevesebbet lát.

Szabályok és játékmenet
Komplex játék lévén a szabályokba részletesen nem megyek bele, csak egy átfogó képet szeretnék inkább adni róla. Kooperatív módban 4, míg kompetitívben 5 évtizeden (2010 – 2040/2050) keresztül próbáljuk élhetőbbé tenni a bolygónkat. Persze ez nincs kőbe vésve, hiszen bármelyik forduló végén földbe állhatunk, emiatt a játékidő 1, de akár 3 órára is elnyúlhat. Mi a kezdő játékban az első évtized végén már pakolhattuk is össze a cuccot. Gyakorlatilag a setup és a szabályt elmagyarázni több idő volt, mint maga a játék. Igen, ebből már lehet sejteni, nem adja magát valami könnyen a Co2. Nehézsége és összetettsége ellenére a játékmenet letisztult és könnyen elsajátítható, de sok a pici leágazás. Számíthatunk „Ha ezt megépíted, ki kell fizetni, de ezt nem csak saját kasszából lehet, hanem fizetheted kontrollált területről, és ezután, ha van rajta tudós mozgathatod, és ha elmozog akkor itt kap egy tudást, ez megfordul, megkapod a jutalmat és tedd rá a jelölőt. Ja hogy el se érted a kettes szintet, ezen az energiafajtán? Akkor vissza az egész! ” és ehhez hasonló mondatokra majd játék közben. Szerencsére a fentebb említett segédlet segít ennek a helyes lekövetésében. És mindez összesen 3 fő és 3 mellékakció mögé van begyömöszölve. A körünkben egy fő akciót, mellékből (vagy, ahogy a játék nevezi vezérigazgató akció) pedig akár mindhármat felhasználhatjuk.



Fő akciók
1. Tervezet benyújtása egy adott földrészre. Ilyenkor meghatározzuk, milyen erőművet szeretnénk építeni (nap, erdősítő, újrahasznosítható, víz vagy szél), és melyik földrészre, már ha az preferálja ezt a fajta energiát. Ilyenkor megkapjuk az ehhez járó támogatást nyersanyag vagy tudós formájában, majd kapunk egy tudást is az adott energiához tartozó sávon.
2. Infrastruktúra kiépítése egy már lent lévő tervezethez. Ez 1 Co2 kvótába kerül, majd a tervezeten található jutalmat bezsebelve, ráhelyezzük az infrastruktúrajelölőnket.
3. Erőmű építése. Ilyenkor kiválasztunk egy már infrastruktúrával ellátott tervezetet, majd a megfelelő pénz és nyersanyag befizetésével a hozzá tartozó erőműjelölőt rárakjuk az infrastruktúrajelölőre, majd bezsebeljük az erőműhöz tartozó GYP-t. Ezután lehelyezzük az irányításkockánkat az adott földrészre, és ha így mi vagyunk többségben, mi vehetjük át felette a kontrollt.

Mellékakciók
1. Kártyák kijátszása vagy ENSZ cél teljesítése. Kártyakijátszásnál, minden játékos 5-5 lobbistakártyával kezd. Ezek azt tudják, ami a nevében van. Lobbiznak azért, hogy az akciódban úgy cselekedj, ahogy az ott elő van írva, ezért némi jutalmat is adnak. Például kijátszunk egy kártyát, aminek az a feltétele, hogy ebben a körben adj be egy tervezetet Európában és ezért fizet neked X összeget. Ez ugye csábító, de nem mindig éri meg, például ha összeakadnak a személyes célkártyákkal, vagy a játék közi célok elérésével. Ilyenkor is kijátszhatjuk, csak nem a fő képességét használjuk, hanem a kicsit (mert ilyen is van). Ez pénzt és nyersanyagokat adhat nekünk. Az ENSZ célok pedig játékvégi kritériumai a győzelemnek. Kártya kijátszása helyett teljesíthetjük ezeket. Ezek azt kérik, hogy bizonyos erőművek épüljenek meg, azzal a csavarral, hogy ezek infrastruktúrái egy játékoshoz tartozzanak. Nagyon nem egyszerű feladat ezeket jól kisakkozni. Maximum 3 maradhat teljesítettelenül, egyébként elveszítjük a játékot.
2. Kvóták vásárlása/eladása. Itt egyszerűen kvótát adunk el vagy vásárlunk a középen lévő piacról. Az értéküket is ez szabályozza. Ha veszünk és kiürül a piac (ami mindig 2 db) akkor növeljük, ha eladunk csökkentjük az árat.
3. Tudós mozgatása. Tudósainkat 4 helyre mozgathatjuk. Először is mozoghatnak a játékostáblánkra, ilyenkor egyszerűen csak visszakapjuk. Mozoghat még tervezetre, ilyenkor nem történik semmi, de amint innen elvesszük, azonnal kap egy tudást az ott szereplő energiából. Mozgathatjuk kijátszott kártya kicsi képességére. Ekkor megkapjuk azt, viszont a tudós a játék végéig ott marad. Mozoghat még konferenciára. Ide csak tervezetről mozoghat, ugyanis a konferencia helynek meg kell egyeznie azzal az energia típussal ahonnan idejött. Ha a konferencián lévő helyek betelnek, az azon részt vevő tudósok 2-2 tudáspontot oszthatnak el az adott energiák sávjain.

Tehát ennyi akcióból kell kigazdálkodnunk, hogy az évtized végére ne fulladjunk bele a szennyezésbe. Ez pedig nagyon nem könnyű feladat. A fordulók végén ugyanis van még 3 lépés, és itt történnek az igazán csúnya dolgok. Az első egy szimpla bevételfázis, sétagalopp. A tudássávokon elért helyezésektől függően kapunk pontot, amit győzelmi pontra és pénzre válthatunk. Győzelmi pontra? Minek az nekünk kooperatív játéknál? Ide a pénzt, a gyárak építése nem olcsó mulatság! Nos a győzelmi pontra azért van szükségünk, mert a következő fázisban megnézzük mennyit teljesítettünk a mini célok közül. Ezek a célok 3 csoportra oszlanak. A gyárépítéshez és a konferenciákhoz 8, a tudássávhoz pedig 5. Ezek különböző kis teljesítésre váró feladatok, amik alapjában meghatározzák a cselekedeteinket a játék elején. Mindegyiken egy feladat van, de ezek kombinálva is teljesülhetnek. Például, „Építs egy szélerőművet.” és „Építs erőművet Afrikában.”. Ha szélerőművet építesz Afrikában mindkét token teljesül. Vagy „Zárj le egy 3 fős konferenciát.” és „ Zárj le egy konferenciát, amin naperőmű előadás szerepel.”. Egy három fős konferencia lezárásával, ahol egy napenergia előadás is van, meg is oldottuk ezt a két feladatot. Az évtized végére annyi mínusz pontot kapunk, ahány ilyen feladat még megoldatlan. Ráadásul a mínusz pontok évtizedenként egyel nőnek, azaz 2040 végén minden megmaradt feladat -4-et fog érni, és bármikor 0 alá csökken győzelmi pontjanik száma, azonnal elveszítjük a játékot. Ugye ezután, már nem is olyan csábító a pénz?

És itt még nincs vége. Az utolsó fázisban meg kell nézzük az adott évtizedben melyik földrészre nem épült zöld erőmű. Az áramellátás nem állhat meg, így ők kénytelenek széndioxidot termelő, fosszilis erőműveket építeni. Minden ilyen erőműnek 20/30/40 értékű a szennyezési szintje és random húzunk minden földrészre ahol szükséges. Az értékek összegével emelik ezek az erőművek a Co2 szintjét, ami ha 500 ppm (szennyezés szintje) fölé emelkedik, szintén elveszítjük a játékot. Győzelmi pontokkal csökkenthetjük ezt a szintet, hasonlóképpen a céloknál évtizedenként -1/-2-/3/-4 pontért 10 ppm-mel. Nem is lenne vészes, ha nem alapból 400 ppm-ről indulnánk, ami egyébként a valóságot tükrözi, ugyanis 2010-ben tényleg ilyen szintű lett a szennyezés mértéke. És ez még mindig nem minden, ugyanis a játékot csak akkor nyerhetjük meg, ha:
Sikeresen túléltük a négy évtizedet. Azaz a GYP-ok száma sosem lett 0 és a ppm sem ment 500 fölé.
Minden játékos teljesített minimum egy saját célkártyát a kettő közül.
Az ENSZ célkártyák közül pedig maximum 3 marad teljesítetelenül.
Minden más esetben, kudarcot vallunk.
A tábla másik oldalán zajló kompetitív módra még esélyünk nem volt ránézni sem, de a szabályok nagyrészt ugyanazok, csak itt egymás ellen, pontokért küzdünk. Az eddig is agyégető élményt ez a mód csak fokozza. Amit idáig megbeszélhettünk a játékostársainkkal és „több szem többet lát” elvén haladtunk előre, most ez mind ránk szakad, és egyedül kell összerakni a kirakóst. Ha ez nem lenne elég, a szennyezés sáv ugyanúgy jelen van, ami bár nagyobb, mint kooperatívban, de ugyanúgy veszítünk, ha az érték 500 ppm fölé megy. Némi összedolgozás tehát szükséges, ha legalább a pontozásig el szeretnénk jutni.



Vélemény
Mit mondhatnék? A Co2: Second Chance egy kimerítő élmény, ami garantáltan leszívja az elemeidet, mégis minden percét élvezed. Már ha komplikált játékok iránt erős érzéseket táplálsz, máskülönben csak a fáradás és a „végre vége” élmény marad meg. A játékmenet tényleg nem nehéz, de az nagyon nem mindegy, hogy a körödben mit csinálsz. Mindent előre ki kell számolni az adott évtizedre, ellenkező esetben egy felesleges akció a klímakatasztrófa szélére sodor. A legnehezebb része talán az, hogy sokszor a közös, az egyéni célok és az ENSZ céllapkák üthetik egymást. Megbeszélitek, hogy neked mindenképp vízerőműre kellene infrastruktúrát építeni az ENSZ cél miatt, miközben a közös célok közt nincs is víz, a saját titkos célod pedig 2 egyforma típusú erőmű építése. Ilyenkor legyél okos. Sokan már ilyenkor elhagynák az asztalt, de szerintem a legjobb része a játéknak, egy ilyen csávából sikereresen kikeveredni. Pláne, ha a csapat tényleg közösen fundálja ki a megoldást. A látszólag vesztett meccs okán 10 perc meredt táblabámulás és kétségbeesett kísérletezést követően valaki „nem jó, vissza az egész, rájöttem!” feleszmélése, 2 perces egyenlet levezetése, majd ennek sikeres abszolválása képes katartikus élményt adni. Picit árnyal a dolgon a szerencse, és ez az egyetlen negatívum, ami eszembe jut. Minden cél és feladat, random kerül fel így előfordulhat az is, hogy vért izzadunk annyira ütik egymást, máskor meg rendesen egyszerűnek érződik a játék, mert minden cselekedetünkkel több mindent teljesítünk. Ettől eltekintve csak ajánlani tudom a játékot, mert nem mindennapi élményt nyújt.

Keresés