Orléans társasjáték

Az Orléans egy remek közép-nehéz euró bagbuildinggel, ami leginkább a klasszikus worker placement mechanikán csavar egyet. Specifikus munkásaid vannak (farmer, halász, katona stb.), amik csak a specifikusan nekik fenttartott akcióhelyeket foglalhatják el a saját játékostábládon (tehát a játék nagy részében nincs jelen a munkáslehyezősökből megszokott blokkolása a másik játékosnak). Ezeket a munkásaidat egy zsákból húzod, szimultán a többi játékossal lehelyezed a tábládra, körsorrendben egyenként végrehajtjátok az akcióitokat, majd a végrehajtott akciók többségéért további munkásokat szerzel, akik az akcióban résztvevő munkásokkal együtt mennek vissza a zsákba. Ezen a ponton a játék leginkább egy igen random deckbuilderre emlékeztetne (ahol a paklihoz vásárolt és az elhasznált kártyák mindig visszakeverődnek, tehát statisztikailag lehetséges, hogy sosem fogod többé látni a szuper kártyát, amit vásároltál), ha nem lenne lehetőséged a kihúzott munkásokat egy egyszeri bónuszért cserébe örökre kiszórnod a zsákodból.
És ez az Orléans egyik erénye, az értékes akcióhely vs. haszontalan munkás megy a zsákba (vagy épp fordítva) tradeoff, a húzásból fakadó izgalomfaktor, miközben némi tapasztalattal lehetséges a zsákokban tartott munkások számát és típusát elég közel tartanod ahhoz, hogy nagyrészt kiszámíthatóan ideálisat húzz.

Emellett szuper a több választható győzelmi stratégia, és szerencsére van nem elhanyagolható mennyiségű játékosinterakció is, mert a saját táblán végrehajtott akciók eredménye -a zsákba megszerzett értékes vagy épp tök fölösleges munkás mellett- egy közös táblán manifesztálódik: egy közös térképen mozogva szedünk fel árukat és építünk be városokat mások előtt, valamint javarészt a munkások képességeihez kapcsolódó trackeken haladunk felfelé, ami valójában egy verseny különböző előnyökért (közös poolból elvett a játékostábládhoz csatolható plusz akcióhelyek, pontszorzók stb.). A játék több utat kínál a győzelemhez, szerethető a hardcorabb interakciót kedvelő eurósoknak is, miközben nem engedi el a szoliterebb, saját táblájukon pakolgatni szerető játékosok kezét sem, plusz még tanítani sem nehéz.

De ennek ellenére mégis van néhány dolog, ami miatt jó szívvel csak 4,5 csillagot tudnék rá adni vagy legalábbis bizonyos feltételekkel ajánlani.
Egyrészt ott van az egyértelmű "témátlanság" faktor, ami a bézs eurók tükrében talán nem is annyira durva itt, de azért nagyfokú immerzióra senki ne számítson ezen a téren. Másodiknak talán az artért felelő Klemens Franz-t mondanám, de ő -az Agricola/Isle of Skye óta tartó ellenszenvem és az Orléans botrányos borítórajza ellenére- szerintem itt egészen kitett magáért, főleg, mert a munkái kicsiben jobban néznek ki, mint nagy kártyákon és az Orléans elsősorban kicsi karakterekkel operál. De ezek egyike sem olyasmi, ami nagyon megnehezítené az asztalra kerülését. A következők azonban már inkább.
Az alapjáték, ha jól emlékszem, 18 fix fordulóból áll, ami elég sok, főleg, hogy a szimultán munkás allokálás, majd körsorrendben való akciózás eléggé megtöri a lendületet, túlságosan leválasztja egymásról a tervezés és kivitelezés érzetét. Ezért nagyobb játékosszám esetén gyakran van olyan érzése az embernek, hogy a játék csak hömpölyög, bőven túlnyúlva a dobozra írt játékidőn. Ketten viszont elveszik a játék szerintem ideálisra húzott szűkössége. Mindemellé ott van a nem kirívóan, de azért picit terjengősebb setup (játékosszám szerint kiszedni megfelelő mennyiségű és típusú munkást és árukat, plusz az árukat teljesen random ráhelyezgetni a térkép rengeteg újtának rengeteg árujelző helyére). Pont minden épp csak annyira idegesítő egy kicsit, hogy az ember kétszer meggondolja, hogy levegye-e a polcról, amikor vannak mellette gyorsabb, könnyedebb, vagy hasonlóan hosszú, de áramvonalasabb játékok.
Mindehhez még a kiadónak is sikerült -Klemens Franzon túl- hozzáadni a maga apró, de bosszantó hibáit, de ezek főleg a kiegészítőket érintik (hiányzó komponens lista a szabálykönyvből, néhány kétértelmű szabály, néhány mondaton való sprórolás a szabálykönyvben, ami miatt szimultán kell olvasni az alap szabályát és a kiegészítőjét, méret/olvashatóság problémák a térképen, amit a kiegészítő másra is akar használni, mint az alap, de nem adnak új board-ot, hanem félmegoldásokkal próbálják orvosolni, angol szöveg angol elnevezésekkel hivatkozik akcióhely táblákra, miközben azokon pont csak németül van, ezért ismét szimultán kell több szabályt olvasni stb.).

Kiknek ajánlom?
Akik szeretik az olyan relatíve témátlan, de több valid stratégiát kínáló eurókat, amik az interakciót kedvelő és a szoliterebb játékosokat is megszólíthatják. Valamint olyanoknak, akik tesznek bele annyi játékot majd, hogy elég gördülékennyé csiszolódjon a fent említett kényelmetlenségek ellenére, mert azért ez egy kitűnő játék.