Pax Pamir 2nd edition társasjáték

A Pax Pamir SE bemutatása egy játékos szemszögéből
Több oka is volt, hogy megszülessen ez a kis bejegyzés. Egyrészt mert kicsit nagy a zaj nekem a tucatjátékok kapcsán, és mintha nőne az igény az egyedi játékokkal kapcsolatban is. A Pax Pamir SE játékot most nem kívánom részletesen bemutatni, mert azt mások sokkal jobban megtették már, kár lenne versenyre kelni a ezzel a remek képet mutató írásokkal, nem is tudnék:
- https://www.pcguru.hu/.../tarsalgo-pax-pamir-second.../59582
- https://tarsasjatekok.com/ismerteto/2019/07/30/pax-pamir-hadakozasok-afganisztanban-kozep-azsia-balkanjan
A célom más. Kicsit közelebb kívánom hozni a játékot hozzátok. Miért van szükség erre? Hát ennek több oka van. Felsorolom a tipikus előítéleteket a játékkal kapcsolatban, majd megpróbálom hozzáfűzni a cáfoló véleményemet:
- "az afgán politika nem érdekes számomra..." Ettől el kell vonatkoztatni. Egyrészt nem szükséges történelmi ismeret hozzá, továbbá hidd el, bevonz majd téged is. Afganisztán történelmét leginkább egy évszázadok óta zajló Trónok harcához lehet hasonlítani. Adott egy több nációból, különböző felekezetekből álló, azok további törzsekre bomló laza szövetsége, amely a világpolitika számára mindig is fontos volt és lesz stratégiai elhelyezkedése, természeti vagyona miatt. Alapvetően két nagyhatalom, az akkori cári oroszország kaukázusi hódításainak következő állomása lett volna az ország úton a meleg tenger és a gazdag India felé; részint pedig a brit birodalom akarta erővel fenntartani pufferzónaként pont a hatalma alatt álló India védelme érdekében. Mindez eleve egy olyan országban zajlott, amelynek határait egy olyan bürokrata rajzolta meg Londonban, aki sose járt a helyszínen, és nem ismerte, mit jelenhet majd a személye után Durand vonalaknak nevezett határok hatása. Konkrétan a pastu törzsek területén keresztül jelölték ki az új határt. Hogy ez akkor – és tegyük hozzá – még a mai napig mit is jelentett és jelent, ezt nekünk Trianon után nem kell taglalni, gondolom. Afganisztán ezért még a mai napig nem ismeri el konkrétan a déli határait Pakisztánnal szemben. Akit érdekel Afganisztán történelme, az nézzen utána, érdemes. De legalább hallgassa meg a Lojkó Miklóssal készült Tilos Rádiós podcastot a témában (https://player.fm/1BKEPWd).
- "száraz a játék..." Nem igaz. Azt a forrongó időszakot, amit feldolgoz a játék, már a maga korában is „A Nagy Játszma”-nak nevezték. Egyszerűen ez feldolgozásért kiáltott mindig is. A szerzők Phil Eklund, de különösen Cole Wehlre megszállottja ennek az időszaknak. Utóbbi elmondása szerint több évig dolgozott az első kiadás után még, hogy - a bemutatásom tárgya - a második kiadás minél jobban tükrözze a kor szellemét. Jelentem, sikerült. A játékmenet annyira áthozza az akkori kor politikai intrikáit, burkolt és nyílt konfliktusait, amennyire csak lehet. Emiatt a játék messzemenőkig tematikus. Az egyes kártyákon szereplő történelmi személyek, események történetéhez kapcsolódó akciókkal van tele a játék, ami összeáll kerek egésszé bámulatos módon.
- "a harcolós, háborús játékok nem érdekelnek" A játék nem feltétlen a harcról szól. Van benne az is, erős eszköz is, de inkább egy politikai csatának kell felfogni az egészet, ahol a befolyásod úgy növeled, ahogy épp tudod. Igen, akár épp harccal, épp árulással, vagy épp kémek bevetésével. Csak csatával nem lehet játékot nyerni itt, összefogott politikai célokkal annál inkább.
- "a játék drága..." Az, igen. Használtan is tartja az árát. Itt viszont minőséget kapsz a pénzedért. Egyébként meg, egy olyan világba léptünk sajnos, ahol a nagydobozos játékok már inkább a 20 ezer felé közelítenek, mint a 15 felé. Szóval, hogy megér-e egy modern családi vagy médium eurónál 50%-kal többet, mindenki döntse el maga.
Engem nem feltétlen az anyagi minőség ragadott meg, hanem a szellemi. Az alkotó(k) iszonyat munkát raktak abba, hogy azt a történelmi káoszt, amit a játék feldolgoz, hitelesen adják vissza. A komponensek meg: nem lehet összehasonlítani őket egy minikkel teli közepes élményt adó tucatjátékkal hasonló árban. Van valami varázsa annak, hogy egy textilen játszol és nehéz égetett agyag koalíciós tömböket kell mozgatni.
Amúgy a kiadó oldalán elérhető a játék legálisan otthon kinyomtatható változata. Kell egy színes nyomtató, 300 grammos papír, 150 kártyavédő és pár óra ráfordítás. A 36 koaliciós blokkot kell megvenni fából, a többi alkatrész más játékokból kivéve helyettesíthető. 5000 forintból össze tudsz rakni egy igazán jó társasjátékot.
- „ez egy area contol játék, csak több fővel jó” Sok AC játék azért vérzik el nálunk mert tényleg több fővel jó csak, mi pedig általában kettesben a párommal játszunk. Épp ezért egy El Grandét elő se vettünk például, amíg 5 fő nem volt rá, mert az a játék csak úgy jó. A Pamir viszont villant két fővel is, nem is akármekkorát. Továbbá, mivel van egy egész jó automája, bábjátékos helyett Wakhan-nak nevezett radikális és minden hájjal megkent törzset alkalmazva egy elég hatékony harmadik ellenfélre teszünk szert a játékhoz adott szóló móddal kiegészítve a játékunkat. Megéri a kicsit több adminisztrációval mozgatni Wakhant, mert emeli a játékélményt. Nehéz ellenféllé válik harmadikként. Ugyanez a szóló módban nem mondható el, mert ott logikátlanabb lépései vannak Wakhan-nak, de még mindig élvezhető úgy is. Szóval egy játék, ami tapasztalatom szerint kiemelkedő 2 és 3 fővel, de a többi játékosszámmal (1; 4; 5 fő) is ajánlott a BGG szerint.
- „a kártyák rondák” A grafika inkább célszerű, mint szép. Annak viszont tökéletes. A csúszósorokat használó piacok (Dutch auction/market) egyik nagy hátránya, ha szöveges információ található rajtuk, állandóan vizslatni kell őket játék közben, ami feleslegesen adminisztratívvá teszi a játékot. Itt egyszerű ikonok miatt messziről is jól látható minden fontos infó. Szóval, nagyon praktikus a szépnek nem nevezhető akcióábrái ellenére.
(Amennyiben szintén ronda, de jó játék kell, ott a Faiyum. Azért olyan borzasztó rondák de ennek ellenére célszerűek ott is az ikonok, hogy könnyen azonosítsd őket a csúszósoros piacon)
A grafikák meg mind korabeli ábrák a Pamirban, melyek után a Cohle Wehrle a levéltárakat bújta. Sok játék után már ismerősökként üdvözlöd a rajtuk szereplő alakokat.
- "a játék nehéz..." Igen és egyben nem is. A játék, illetve hát a Pax kártyajátékok mechanikája egyedi. Meg kell ezt szokni. Igen, ez az első játék, amit ha elmondok neked, biztos keresztbe áll a szemed... Nem a sok szabály miatt - mert azok mennyisége nem igazán vészes -, hanem azok összefonódása okán. Mikor egy kártyán 7 különböző, és a játék szempontjából fontos információ van (Szín, rang, tartomány, kártyahatás, bónuszakciók, keretezett egyedi tulajdonság, díj). Egyszerűen fejben nem áll össze elsőre hallva a mechanika. Megmutatva viszont egy próbajáték pár körével hamar rájössz - hogy bár minden-mindennel összefügg -, nagyon egyértelmű és átlátható az egész. Ezzel nem azt mondom, hogy egyszerű játék, közel sem. Sok mindenre kell a játék közben figyelni, a játéktér állandó változásban van, ezért a stratégia alkalmazása mellett nagyon nagy taktikázást is igényel, és emiatt kihívás vele játszani. De nem nehéz. Egy próbajáték csak, és rápillantasz egy kártyára a piacon, majd minden információ azonnal világos lesz számodra már. Nem a kártyák egyedi tulajdonságaira fogsz figyelni, hanem már az egyes kártyáid lehetséges összhatásaira, ellenfeleid előre felvázolható esetleges lépéseire. Köszönhetően a remek ikonrendszernek átlátható és gyors az információbeszerzés.
- "dicsérni kell mert ott van a BGG 50-ben" Na, ha valaki van, akit a futtatás eleve egyfajta viszolygó visszafogottságra int, az én vagyok. Sok első Top 100-as játékra mondom azt, hogy számomra közepes vagy rossz élményt adott már. Aki ismeri a hozzászólásaim, tudja, nem egy ilyen játék van. Itt viszont teljesen jogos a kiemelt helye. Maximális a főhajtásom. Ez egy gyors, változatos, nagy újrajátszhatóságot, nagy mélységet, és ezer taktikai, stratégiai lehetőséget magában rejtő pazar kivitelű játék. Bár csak menne még feljebb, rúgva lefelé az oda nem illő darabokat.
- „ez egy kártyajáték, akkor nagy a szerencsefaktor benne” Van a piac kínálatában, igen. De 50 kártya még két főnél is megfordul a játéktéren, és nincs akkora negatív hatású, hogy ahhoz ne jöjjön pár körre rá egy számodra jó is. Nem a szerencsén fog múlni a játék, ne aggódj. Én igazán nem szeretem, ha a jól felépített játékomat a szerencse keresztülhúzza; de itt ezt nem is éreztem. Aki a szerencsén nyafog, az inkább fejlessze a taktikai képességét. Meg aztán… Ez egy igen gyors játék (átlag 30 perc/fő), szóval, ha ne adj isten mégse jönne össze, akkor rögtön tudsz utána játszani egy másikat. Hidd el, akarni fogod.
Azt gondolom, a fentiek alapján kiderült, hogy nem egy tucatjátékkal van dolgunk. További előnye számunkra az, hogy gyorsan fel lehet pakolni, akár 5 perccel a doboz fedelének leemelése után is játszani tudsz. Továbbá, hogy két főre (ahogy mi a játékaink 90%-át játszuk) egy óra legfeljebb a játékidő, tehát hétköznap este is elő tud kerülni. Igaz, nem egy fárasztó nap után, mert akkor kifog rajtad a sok agyalás a játékban, de nem vészes a nehézsége…
Tegyen mindenki vele egy próbát, ha alkalma lesz rá, mert egyedi élménnyel lesz gazdagabb!
Kedvcsináló videó a Robert SoloPlay-től magyarul https://youtu.be/HkSvTR5TUmcvagy , a Thinker and Themertől kattintás után: https://youtu.be/iUCebVcK5-w