Piepmatz

Csodálatos, de tényleg! Mi a játékmenet? Lényegében a körödben kijátszol egy kártyát a kezedben tartott 4-ből. A kártyádnak nincs tulajdonsága, nincs rajta szép szöveg, csak egy szám és egy madár. És mégis mennyi tényezőt figyelembe kell venned, amikor kiválasztod ezt az egy lapot: Melyik oldalra helyezzem? Mi a jó? Ha kisebb vagy nagyobb lesz így az etetőre váró madarak értéke, mint az épp etetőnél lévőjé? Ha nagyobb, mennyivel legyen nagyobb? Mi a fontosabb? Találjam meg a párokat? Legyen az adott madárból még többem? Gyűjtsek minél értékesebb eledelmennyiségeket? Bevállaljam a madár elriasztó varjú vagy magevő mókus támadását? Tudok-e a körömben 2 vagy akár 3 madarat szerezni a szokásos 1 helyett? És még nem is figyeltem a többi játékos érdekeire... Valami ilyesmi játszódik le az emberben, amikor nézi a kezében lévő 4 lapot és próbál számolgatni melyiket játsza ki. Egyfajta pillangóhatás effektus, a legyegyszerűbb mechanikával a lehető legtöbb agyalást érte el a szerzőpáros! Zseniális.

Remek kis kártyajáték. Az ember nem is gondolná, mennyi ötletelést rejt ez a kis doboz. Erre mondom azt, hogy tessék, itt van, egy kártyajáték is lehet pompás, sokszor hozom fel példaként ezt a játékot.
Nyilván, mint minden kártyajátékban szinte, van szerencsefaktor a játékmenetben, de a rendelkezésre álló lehetőségek kellően kiegyensúlyozzák az esetleges negatív hatásokat, de azért nem lehet feltétlen véresen komolyan kompetitív módon játszani.
Sokkal jobb játékélményt ad, mint a Fesztáv, ha már madaras játék kell.